A napenergia kérdése Magyarországon

A megújuló energiaforrások előnyei ezzel szemben közismertek. Ezek között első helyen áll, hogy gyakorlatilag kimeríthetetlenek, emellett kímélik a környezetet, a kitermelésükre épülő beruházások munkahelyeket teremthetnek az elmaradottabb régiókban is, s a fosszilis energiahordozókkal szemben egyre olcsóbbá válnak. Az energiafüggőség is nagymértékben csökkenthető, ez magyarázza, hogy az Európai Unió is élen jár a fejlesztésekben és a támogatási rendszer kiépítésében.

A megújuló energiaforrások kihasználása tehát létérdek, és ezt felismervén a politika is – bár országonként eltérő mértékben – egyre inkább támogatja az ilyen jellegű projekteket. Különösen imponáló a német célkitűzés: 2050-re az energiaigény 64%-át kívánják megújuló forrásokból fedezni.

Természetesen számos ponton viták folynak, leginkább az állami támogatás mértéke és mikéntje jelent problémát. S az sem elhanyagolható kérdés, hogy melyik területen melyik forrást lehet a leggazdaságosabban kihasználni.

Sokan sokszor megállapították már azt is, hogy hazánk nagyon lemaradt a zöldenergia kiaknázásában is. Ez nem teljesen igaz: az uniós átlaghoz (5,3 %) viszonyítva nem állunk ugyan rosszul, hiszen már 2008-ban 5,4%-os volt a zöldenergia részesedése a teljes energiafelhasználásunkban, de az élen járó országokhoz (Svédország, Lettország: 35%), s főleg lehetőségeinkhez képest nagyon alacsony ez az arány. Arról nem is szólva, hogy a 2020-ra vállalt 13%-os zöldenergia-részesedés egyelőre irreális célkitűzésnek tűnik. A hibát a legtöbb szakértő az átfogó koncepció hiányában és a törvényi szabályozás hiányosságaiban látja.

Magyarország esetében egy idei tanulmány a következőképpen ismerteti a megújuló energiaforrások közti megoszlást: hulladékégetés 8%, szélenergia 6%, vízenergia 11%, biogáz 2%, biomassza 73%, a napenergia (napkollektor és fotovillamos) és a geotermikus energia részaránya százalékosan elenyésző. Tekintve, hogy Magyarországon a napsütéses órák száma 1800-2300 között változik évente, az ország területére évente érkező 1,16 milliárd kWh sugárzási energia kihasználatlansága (pedig ez az éves energiaigény 2900-szorosa!) hatalmas hibának tűnik.

Aktív és passzív napenergia

A Nap energiájának hasznosítása évszázados hagyományokkal rendelkezik. A gigászi „fúziós erőmű” minden napos órában hatalmas mennyiségű energiát juttat a Földre. Korábban ezt csak passzív módon tudták kihasználni, mára lehetővé vált a napenergia aktív hasznosítása is. Az ideális megoldásnak a két felhasználás kombinálása tűnik.

A napenergia passzív hasznosítása alapvetően az üvegházhatásra épül, és házaink fűtésénél kaphat szerepet. A környezeti adottságok figyelembevételével és a felhasznált anyagok valamint árnyékolási technikák megfelelő megválasztásával elérhető, hogy a ház egyenletes hőmérsékletéről a Nap energiája gondoskodjék. Valójában valamennyi épület, még azok is, melyek nem így lettek kialakítva, valamilyen szinten passzív napenergia-hasznosító. Ha megfigyeljük a népi építészetet, láthatjuk: a tornácos parasztházak is jelentős mértékben kihasználják a nap energiáját. A tornác a lapos napsugarakat beengedi, de a meredeken tűző sugarak elől leárnyékolja az ablakokat. Ma az ún. „passzív-házaknál” láthatjuk, hogy az építők újra nagy figyelmet fordítanak az energiagazdaságos megoldások alkalmazására.

A napenergia aktív felhasználása csak az utóbbi húsz-harminc évben vált reális lehetőséggé. Lényege, hogy a sugárzás energiáját hőenergiává, vagy közvetlenül elektromos árammá alakítják. Fontos, hogy tisztában legyünk a megfelelő kifejezésekkel: a napkollektor az energiát hővé alakítja, a napelem (vagy fotovoltaikus eszköz, „PV”) pedig elektromos árammá.

Napkollektor

A napkollektorok főleg a háztartások számára jelenthetnek ideális megoldást. „Használati melegvíz” (HMV) és fűtővíz előállítására ugyanis kiválóan alkalmasak. Egy- és kétkörös változatuk ismert, a lényegi különbség, hogy míg az egykörös rendszer közvetlenül a fűtendő vizet keringeti és melegíti fel, addig a kétkörös technológia esetében fagyálló folyadék adja át a hőt – így a rendszer télen is üzemeltethető. A tapasztalatok szerint napkollektorok használatával előállítható a melegvíz 70-80%-a, s a fűtés költségeinek 30-40%-át is meg lehet takarítani.

A rendszer hátrányát sem lehet elhallgatni, ezt pedig az (egyszeri) magas beruházási költség jelenti. A befektetés azonban bizonyosan megtérül, s a kollektorokra általában 5-20 év garanciát vállalnak a gyártók.

Napelem

A napelemek a napsugárzás energiáját elektromos árammá alakítják, majd a hálózatba táplálják, vagy akkumulátorokban tárolják. A beruházásnak ismét két fajtája létezik: szolárpark és szigetüzemű rendszer.

Az energiát mindkét esetben egy ún. inverter alakítja 240 V-os hálózati feszültsé ggé, a különbség abban áll, hogy a hálózatra közvetlenül kapcsolódó rendszer esetében a megtermelt, de fel nem használt energiát a rendszer visszatáplálja a hálózatba. Ebben az esetben egy „oda-vissza” mérőóra kerül felszerelésre, mely végül csak a különbözetet számolja fel.

Ha a napelemes rendszer és a hálózat összekapcsolása nem megoldható, akkumulátorok tárolják a megtermelt energiát. Az „akkumulátorbank” megnövelésével kivédhetjük a napenergia-felhasználás legnagyobb problémáját is: az energia ugyanis szakaszosan érkezik.

A leggazdaságosabb rendszerek a napenergia kombinált hasznosítására építenek: ötvözik a napkollektorok és a napelemek tulajdonságait. Természetesen nagyobb a beruházási költség, de a rendszer melegvíz előállítására és áramtermelésre is alkalmas.

Kétségtelen, hogy a napenergia kapcsán is előnyöket és hátrányokat kell mérlegelnünk. A rendszer kétségtelenül környezetkímélő, de nem biztosítja egyenletesen az energiaellátást. Összességében megállapítható: ahogyan a legtöbb alternatív energiaforrás, úgy a napenergia esetében is egyszeri magas beruházási költség, de alacsony üzemeltetési k öltség mellett lehet energiát termelni. Ez pedig mindenképpen pozitív mérlegnek tűnik. Éppen ezért érthetetlen, miért nem terjednek robbanásszerűen ezek a rendszerek Magyarországon. A választ erre a kérdésre a szabályozás és a támogatási rendszer hiányosságaiban kell keresnünk.

Akadályok

A legnagyobb akadály a napkollektorok és napelemek elterjedése előtt az információhiány, a rendszer magas beruházási költsége és a villamos áram alacsony átvételi ára.

A lakosság és egyéb potenciális felhasználók (vállalatok, társasházak, stb.) nincsenek kellőképpen tájékoztatva a napenergia előnyeiről, s a beruházás megvalósításához megszerezhető támogatásokról. Néhány szakértő ugyan úgy látja, hogy a biomasszával fűtött erőművek lobbija áll ennek hátterében, valószínűbb azonban, hogy a szokásos hibákról van szó: Magyarország híresen rosszul áll a lehetséges uniós pályázatok lehívásában. (2009-ben egy számítás szerint mindössze 2,8%-át sikerült megszerezni az elérhető összegeknek.) Egy átfogó tájékoztató program, s még inkább a középületek napkollektorokkal való felszerelése mindenképpen példamutató lehetne.

A magas beruházási költségeken nem csak uniós támogatásokkal, de kedvező hazai hitelkonstrukciókkal is lehetne segíteni. A beruházással a magánszemélyek is jól járnának, hiszen hosszú távú befektetésről van szó.

Az energiatörvény szerint 2009-től a villamos áram átvételi ára 28.13 HUF/kWh (0,1€/kWh). Az uniós átlag 0,4€/kWh körül van, ezt az értéket Csehország meg is haladta, de Románia és Bulgária is megközelíti. A hazai alacsony átvételi árnál persze jóval lassabban térül meg a beruházás.

Komoly nehézséget jelent még a hálózatra kapcsolódás is, hiszen ennek költségei is a beruházót terhelik. És ez sok esetben a kapcsolódásra egyébként alkalmatlan hálózat átalakítását igényli – természetesen hatalmas pluszköltséggel.

A legtöbb szakértő a megoldást a törvényi szabályozásban látja: meg kellene határozni a megújuló energia részarányának növelését, s hosszú távra garantálni a napenergiából nyert villamosenergia átvételi árát.