A hazai erdők genetikai átalakulását is okozza felmelegedés

A globális felmelegedés nem hat egyenletesen az év minden napján, hanem például hazánkban enyhébb teleket, forróbb nyarakat, és rövid átmeneti évszakokat eredményez. A változást a drasztikus időjárást hozó éveket ellensúlyozó korrekciós időszakok elmaradása is gyorsítja. Az idei télen leesett csapadékmennyiségnek épp ilyen kiegyensúlyozó szerepe lehetett, de sajnos a jelenség egyre ritkább, ami a kiszáradás erősödéséhez vezet majd. Az előrejelzések szerint 2050-re a Kárpát-medence éghajlata a keleti mediterránemuéra hasonlít majd, amelyhez hasonló viszonyok ma például Dél-Bulgáriában tapasztalhatók. Mindez rövid időn belül a hazai növényvilágot is megváltoztathatja, amelynek már most is látszódnak jelei – mondta Borhidi Attila ökológus és botanikus kutatóprofesszor, az MTA rendes tagja.

 – Magyarország flóráját nem hagyta érintetlenül a növekvő szárazság. Valószínűleg már a nyolcvanas évek nagy tölgyfapusztulását is a klímaváltozás idézhette elő, és az erdők védekezőképességének csökkenése és genetikai átalakulása is egyértelműen megfigyelhetővé vált. A soproni lucosokat és a zalai bükkösöket megtámadta a szú, amely addig ott ismeretlen kártevő volt. A kocsányos tölgyet a szárazságot jobban tűrő, ám értéktelenebb fájú fajták, a cser- vagy a molyhostölgy kezdte felváltani, így a felmelegedésnek egészen közvetlen gazdasági következményei is vannak – fejtette ki az mta.hu-nak Borhidi Attila.

 Az akadémikus professzor egy kétéves kutatás során az aszályos évek növényzetre gyakorolt hatását vizsgálva is azt tapasztalta, hogy a felmelegedés az idősebb fákra a legveszélyesebb. Az ilyen növényeknél statisztikailag jóval gyakrabban fordult elő a fa csúcsának kiszáradása. A klímaváltozás nem csak a magyar fákat, hanem a világ talán legimpozánsabb növényeit, a mamutfenyőket is veszélyezteti. Szerencsére attól még nem kell tartanunk, hogy a mamutfenyők rövid időn belül elpusztulnának, de a Kaliforniai Egyetem tudósai szerint a klímaváltozás komoly megterhelést jelent ezeknek a többezer éves növényeknek is. Mint az az Amerikai Tudományos Akadémia hivatalos folyóiratában publikált tanulmányból kiderül, a fákra nem csak a csapadékmennyiség csökkenése, hanem a partmenti ködképződés visszaesése is veszélyes lehet.

 Mivel a mamutfenyők eredetileg mérsékeltövi esőerdőkben éltek, csapadékigényük magas, ezért is főként a partmenti, nedvesebb hegyoldalakat kedvelik. Vastag és szivacsos kéregszerkezetüknek köszönhetően az itt képződő ködből is jelentős mennyiségű vizet tudnak felvenni. A Kaliforniai Egyetem kutatói kimutatták, hogy a fák számára létfontosságú partmenti köd képződése az utóbbi száz évben jelentősen visszaesett, és ez a fák évgyűrűiben is egyértelmű nyomot hagyott. A kaliforniai mamutfenyők így tehát kivételesen veszélyeztetett helyzetben vannak, hiszen amellett, hogy bolygónk legmagasabb növényei, egyszersmind a legöregebbek között is említhetők. Az éghajlatváltozás pedig elsősorban az idősebb faállományok számára jelent megterhelést: – Az akár több száz éve növekvő fák számára jóval nehezebb anyagcsere-folyamataikat az új csapadékviszonyokhoz igazítani. Mint ahogy egy 20 éves boxoló könnyedén lead vagy felszed egy meccs előtt 3-4 kilót, úgy ezt már aligha teheti meg egy 80 éves ember. Ehhez hasonlóan az akár többezer éves mamutfenyők, vagy a hazánkban élő idősebb tölgyfák is nehezen tartják a lépést a globális felmelegedéssel – magyarázza Borhidi Attila.

 Öröm az ürömben, hogy legalább a hazánkban magántelkeken és arborétumokban található néhány tucat mamutfenyőt nem kell féltenünk – Ezek hiába lehetnek akár többszáz éves fák, a mamutfenyők között még csecsemőnek számítanak, úgyhogy valószínűleg még könnyen alkalmazkodhatnak a klímaváltozás hatásaihoz – mondta az mta.hu-nak Borhidi Attila.